A Hunza-völgy Pakisztán északi részén fekszik, a kínai határ közelében. Távoli, rejtélyes és legendás vidéknek gondolják lakóinak nagyon magas életkora miatt. Folyók szelik át, valamennyi az Indus mellékfolyója, melyek mély völgyeket formálnak. A hegyeken a hunzák teraszokat alakítottak ki gabona- és gyümölcsfélék, különösen sárgabarack termesztésére.
A Hunza-völgy lakóinak magas életkora és kiváló egészsége számos kutató figyelmét felkeltette már. Sokáig azt gondolták, hogy ez a rendkívül magas életkor csupán genetikai tényezőknek köszönhető. De a népcsoportban elvégzett jelentős kutatások megmutatták, hogy a környezeti tényezők sokkal fontosabb szerepet játszanak. Ezek alapvetően a következők: növényi táplálkozás, napos, száraz klíma és mértéktartó élet sok testmozgással.
Toomey és White doktor – kiemelkedő észak-amerikai kardiológusok – 1964-ben látogatást tettek ezen a vidéken és különböző tanulmányokat folytattak, amit az American Heart Journal közölt. Leírták, hogy a hunzák friss és szárított gyümölcsből, diófélékből, különböző zöldségekből és gabonából (árpa, búza, köles) álló étrenden élnek.
Emellett kevés kecsketejet fogyasztanak, és csupán évente egy vagy két alkalommal, ünnepeken esznek bárányhúst. Huszonöt ember vizsgálata után, akiknek életkora 90 és 110 év között volt, a két orvos arra a megállapításra jutott, hogy valamennyiük vérnyomása, koleszterinszintje és elektrokardiogramja normális. A hunzák között nem ismert a
rák, a szívbetegség, a cukorbetegség vagy a korai öregedés.
Sajnos az utóbbi években a hunzák egészségi állapota megváltozott, mert elérkeztek hozzájuk a civilizáció „vívmányai”: konzervek, édesség és iparilag előállított finomított termékek. Megjelentek az első fogsorvadásos esetek, és a korábban ismeretlen emésztési megbetegedések. Mindezek ellenére még mindig a leghosszabb életű népek egyike a Földön.
További népek titkaihoz lapozz egyet!