A bárányhimlő története
A bárányhimlőt hosszú ideig nem külön betegségként értelmezték, hanem úgy tartották, hogy a feketehimlő egy enyhébb lefolyású esete. Elsőnek az arab tudós Muhammad ibn Zakarijja r-Rázi (865–925) - akit a középkori európai krónikák Rhazes néven említenek - írta le mint külön betegséget.
Az európai középkorban később az anatómiában jártas palermói Giovanni Filippo (1510–1580) írt le számos részletet a bárányhimlővel kapcsolatban. Ennek ellenére, még évszázadokig tartotta magát az a hiedelem, hogy a bárányhimlő nem tekinthető külön betegségnek, hanem más ismert himlőfajta könnyű lefolyása.
Végül 1767-ben egy angol orvos, William Heberden bizonyította be, hogy különálló betegségről van szó. E megállapítást persze csak fokozatosan fogadta el a szakma. Az 1800-as évek végi magyar orvosi feljegyzések is óvatosan fogalmaznak: „...sok hasonlatosságot mutat az igazi himlőhöz, ma azonban az orvosok túlnyomó része ettől egészen eltérő betegségnek tartja...”.
Az övsömör és a bárányhimlő közötti összefüggést először Bókay János ismerte fel, 1928-ban.
A bárányhimlő tünetei
A lappangási ideje két-három hét (legtöbb esetben 14-16 nap). A kiütések (makulák) megjelenése előtt két nappal már néhány esetben jelentkezhet enyhe láz, enyhe rosszullét, hasi és torok fájdalom. Ebben az akár tünetmentes időszakban már fertőző a beteg, ami a hólyagok ún. pörkösödéséig tart. Ezért aztán nem ritka, hogy az óvintézkedések ellenére a családon belül egymás után többen is megfertőződnek.
Az esetek túlnyomó részében fejen, törzsön és hason viszkető piros kiütések jelennek meg, amelyek később átterjednek az egész testre. Hólyagok formájában akár a száj és nyálkahártyán is megjelenhetnek, ami fájdalomhoz és étvágytalansághoz vezet. Az apró pattanások idővel vízszerű folyadékkal telnek meg, közepük némileg behúzódik. Az első héten a tüneteket enyhe-közepes láz is kísérheti.
Ha nincsenek jellegzetes tünetek, gyanú esetén a vérből varicella-antigén kimutatásával lehet a betegséget diagnosztizálni.